Tisztes vereség az Európa-bajnoktól

Négyezer hazai néző ide vagy oda, bátran kezdték a mieink a meccset, az elején vezettünk is, az első technikai szünetnél is csak két pont volt a házigazdák előnye (8:6). A pihenő után egyre több volt a bizonytalanság a játékunkban, Jókay Zoltán szövetségi kapitány hamarosan időt kért (15:9). Sajnos beragadtunk ebbe az állásba, pedig az olimpiára kijutott szerbeknél sem az első, sem a második számú feladó nem volt itt, illetve több másik kulcsember is hiányzott, ennek ellenére 19:9-nél ismét időt kellett kérnie Jókaynak. Nem vallottunk szégyent, a hajrában már nem nőtt a különbség, és végül tisztességes vereséget szenvedtünk az első játszmában (25:15).

A második játékrész rosszul indult, szövetségi kapitányunknak hamar időt kellett kérnie, mert sokat hibáztak a mieink (5:1). Az első technikainál 8:3-ra mentek a hazaiak, és miután a nyitási-nyitásfogadási problémákat nem tudtuk kiküszöbölni, ráadásul a feladásaink is pontatlnaok voltak, így egyre távolabb kerültek tőlünk a szerbek (16:7). Nem sokkal később tíz, majd tizenegy pontra nőtt a különbség, és bár több jó blokkal jeleztük, hogy mi is a pályán vagyunk, ám a szerbeknél érkeztek pályára a legjobbak, így még az elsőnél is magabiztosabban nyerték a második felvonást a vendéglátók (25:12).

A szerbek elképesztő nyitásokkal kezdték a harmadik szettet, jött is a magyar időkérés (6:1). Amikor sikerült elforogni, a csereként pályára lépő feladó, Tálas Zsuzsanna irányításával közelebb léptünk (8:5). Nem játszottunk annyira rosszul, mint második szettben, és a hazaiak mesterének, Zoran Terzicsnek időt is kellett kérnie, mert csapata érthetetlenül leállt (16:11). Tálas remekül osztogatott, így négy pontra zárkóztunk vissza (20:16), és a folytatásban is belátható távolságon belül maradtunk, és végül fokozatosan javuló játékkal szenvedtünk tisztes vereséget (25:22, 3:0).

A magyar csapat holnap 17.30-tól Románia ellen lép parkettre.